V E L E M E N Y E K

politikai értelemben a célazonosság alapján szövetkezetteknek összessége. A párt élén érdemileg a pártvezérek állanak, akik személyi jelentőségüknél fogva a többi párttagok fölött tulsúllyal birnak; alakilag a pártelnökök, akiknek nem szükségképen vezéreknek kell lenniük; a párt céljainak képviseletére és terjesztésére a pártközlönyök szolgálnak, a párt vezérelveit a pártprogramm tartalmazza. A párt sikeres működésének feltétele a pártszellem vagyis a hajlam a párthoz csatlakozni s annak törekvéseit érvényesíteni; másrészt a pártfegyelem, vagyis a szoros összetartás, elvhűség, s a pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat kötelező voltának elfogadása, mig egyéb kérdésben mindenki saját meggyőződését szabadon követheti. Pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat el nem fogadásának a pártból való kilépés, illetőleg kizárás a következménye. Azoknak az elveknek összessége, melyek a párt eljárását irányítják, pártpolitikának nevezik. Azt az irányt, mely mindent, amit egy másik párt ajánl, csak azért ellenez, mert a javaslat nem tőle indult ki, a pártpolitika elfajulásának kell tekinteni, mint amely a pártérdeket a haza érdeke fölé helyezi, holott a dolognak megfordítva kell állania, mert a pártérdek soha sem öncél, hanem eszköz a legfőbb cél, a végcél: a haza érdeke szolgálatában. A parlamenti pártokat frakcióknak is nevezik. Annak a pártnak, mely nem általános, hanem személyes érdekeket követ, koteria, klikk a neve.

A munkásosztály, a munkavállalók különböző csoportjainak érdekvédelmi tömegszervezetei

Az emberiség történetének egyik alapvető társadalmi-gazdasági alakulata, amely legtisztább formájában a polgári forradalommal felszámolt feudalizmus romjaira épült. A kapitalizmus előfeltételei az árutermelés kiszélesedésével, majd az eredeti tőkefelhalmozással még a feudalizmusban létrejöttek. A polgári forr. hatalomra juttatja a polgárságot, és megteremti a kapitalizmus számára legkedvezőbb társ. és pol. feltételeket. A kapitalizmusban a polgárok és a proletárok képezik az alapvető társ. osztályokat. Lényegi jellemzője, hogy a kizsákmányolt proletárok meg vannak fosztva mindenféle termelési eszköztől és csakis munkaerejüket bocsáthatják áruba. A kapitalizmusban általánosan érvényesülnek az árutermelés viszonyai. Fejlődése - a belső mozgatóerőktől meghatározottan - két nagy szakaszra oszlik: a szabadversenyes kapitalizmus és a monopolkapitalizmus, állammonopolista kapitalizmus v. imperializmus korára. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a termelés társ. jellege és a termékek elsajátításának magánjellege közötti kibékíthetetlen ellentét. Ez az imperializmusban, ahol egyre éleződik a munka és a tőke, valamint az elnyomó és az elnyomott nemzetek ellentéte, megteremti a proletárforr. lehetőségét.. A kapitalizmus létrejötte a XVI. sz. végétől a XIX. sz. végéig tartott.